Pető- féle konduktív pedagógia

 

Pető András orvos-pedagógus dolgozta ki a konduktív pedagógia módszerét az 1950-es években. A konduktív pedagógia elsősorban központi idegrendszeri sérült gyermekek és felnőttek  habilitációját, rehabilitációját végzi.

A konduktív pedagógia a módszerében a tanulás jelentőségét hangsúlyozza. Abból indul ki, hogy  a  sérülés következtében hibásan szabályozó központi idegrendszer működését az egyén  tudatos irányítás és gyakorlás útján megtanulhatja folyamatosan   kontrollálni, így  éri el a szabályos (orthofunkciós) működést.

A  mozgássérült egyén a konduktor – mozgás terapeuta segítségével és irányításával   megtanulhatja saját  kóros túlmozgásait leállítani, valamint a hibás  idegrendszeri irányítás miatt csak részlegesen működő izmai és végtagjai mozgását koordinálni.

A konduktív pedagógia az egyénről mint egységes egészről gondolkodik, hiszen a sérülés az idegrendszert érinti, ennek következtében  eltérő lehet a mozgássérültek   érzékszervi észlelése, az érzékletek feldolgozása, az idegrendszeri válaszok megjelenése. A mozgássérült egyéneknek gyakran  nehezítettek  lehetnek a hétköznapi emberek számára olyan természetes funkciók, mint a ritmikus lélegzés,  rágás, nyelés,  étkezés,  jól artikulált beszéd, szem-kéz koordináció,   akaratlagos  mozgások   sikeres kivitelezése,   ügyes eszközhasználat,   önálló hely- és helyzetváltoztató mozgások  elvégzése stb.

A konduktív pedagógia  ezért nem csupán  egy mozgásfejlesztő módszer, hanem egy komplex rendszer, amely  változatos technikákat dolgoz ki és tanít meg az önkiszolgálás, kommunikáció  és az élet egyéb területein az egyén sikeresebb  társadalmi beilleszkedése érdekében.